A magyar szervátültetés „szervezett korszaka” 1973-ban indult Budapesten a veseátültetési programmal, amelynek szakmai alapjait az 1962-ben Szegeden végzett első élődonoros veseátültetés teremtette meg.
Ezt követte Szeged (1979), Debrecen (1991) és Pécs (1993): a négy veseátültető egyetemi központ, amelyre a mai rendszer is épül.
A veseátültetési programok mellé fokozatosan felzárkóztak a többi szervek: a szívtranszplantáció 1992-ben, a májátültetés az 1990-es évek közepén, a tüdőtranszplantáció pedig 2015-ben indult el önálló hazai programként.
A kezdeti néhány beavatkozáshoz képest ma már évente több száz szervátültetés történik, a kumulatív esetszám a 2010-es évek végén átlépte a 10 ezret, 2025-re pedig a nagy szervátültetések száma több mint 13 000 életet érintett Magyarországon.
Minőségi ugrást hozott az Eurotransplanthoz való csatlakozás: a 2013-tól teljes jogú tagság az esetszámok növekedésével, a multiorgan donorok arányának emelkedésével, rövidebb várakozási időkkel és sok beteg számára ténylegesen jobb esélyekkel járt.
A hazai beültetések mintegy egynegyede külföldi donorszervvel valósult meg.
Ami egyértelműen jobb lett: a túlélési adatok, a sebészi és intenzív terápiás háttér, a diagnosztika, az immunszuppresszió és az infekciókontroll ma már nemzetközi mércével is versenyképes.
A veseátültetés mellett stabil máj-, szív- és tüdőprogram működik, gyermektranszplantációval és kombinált beavatkozásokkal és mind a négy veseátültető centrumban kiépültek az élődonoros programok, elsősorban Budapestre súlyozva.
A szakmai társaság, a regiszterek, a guideline-ok, a továbbképzések, az európai szakvizsga és az interdiszciplináris gondozás mind azt jelzik, hogy ma „rendszerben” gondolkodunk, nem elszigetelt műtétekben. A társadalmi elfogadottság és kommunikáció terén is sokat javult a helyzet: országos kampányok, alapítványok, beteg- és donorszervezetek, médiamegjelenések formálták a közbeszédet. Az élődonoros veseátültetési program működik, bár nagyságrendje kissé elmarad számos nyugat-európai ország gyakorlatától; a vesecserék mögötti jogi-szervezési háttér pedig csak az utóbbi években kezd rugalmasabbá válni.
1973 óta a magyar szervátültetés nagy utat tett meg, szakmailag felzárkózott a nemzetközi főáramhoz és több tízezer életévet adott hozzá betegek sorsához. Ugyanakkor ma már az is kérdés, hogyan lesz mindez fenntartható, igazságos és tovább fejleszthető mind a betegek, mind a szakemberek számára. Egy érett, felelősségteljes szakma képe rajzolódik ki, amely tudja, hogy az eddigi eredmények kötelezik a következő évtizedekre.
Egyre világosabb, hogy a szervátültetés nem csupán orvosi beavatkozás, hanem társadalmi ügy, amelynek sikere a szakemberek mellett a családok, a közösség és az ellátórendszer együttműködésén múlik. A 2026-os kongresszust ezért tudományos értéke mellett közös mérlegelésnek is szánjuk: mit valósítottunk meg az elmúlt évtizedek ígéreteiből, és hol tartozunk még adóssággal nagy elődeinknek, betegeinknek és egymásnak?
Nemcsak előadásokat, hanem találkozásokat, régi beszélgetések folytatását és új szakmai-személyes kapcsolódásokat is várunk az eseménytől. Bátorítjuk a résztvevőket, hogy gondoljuk végig együtt, hová jutottunk 1973 óta és milyen transzplantációs ellátást szeretnénk látni Magyarországon a következő évtizedekben.
Debrecen házigazdaként arra vállalkozik, hogy teret adjon ennek a párbeszédnek, miközben saját transzplantációs múltját is a közös történet részeként mutatja fel.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt kongresszusunkra!
Dr. Nemes Balázs
a kongresszus főszervezője Kongresszusszervező iroda: Club Service Kft.
E-mail:
mtt2026@clubservice.hu Tel: 06 52 522 222
